New day, new pain.

"Akárhányszor nézek körbe magam körül, látok barátokat, látok ellenségeket, látom a családom, és látlak Téged. Ki vagy, te furcsa idegen, ki senem barát, senem ellenség, senem családtag? Miért látlak és miért kedvellek? Mi az, ami megfogott engem benned? Mitől vágyom rád oly veszettül, és miért menekülnék tőled futva, ha hozzám szólsz? Nem válaszolsz. Én nem kérdezek. Leülök, körbenézek. Van ott barát, család, ellenség és TE. Te, akit nem tudok hova tenni. És csak állsz, némaságba burkolva, léteddel iszonyú árnyékot vetve hordozod a fényt. Te egy angyal vagy, de rejtőzködsz. Te a Halál Angyala vagy, aki értem jött. Értem jöttél Angyal? Elszakítasz a barátaimtól, a családomtól és az ellenségeimtől? Akkor csak Te maradsz. Megálok előtted. Angyal, gyere, és élj köztünk. Maradj velem, és légy a részem. Mert én nem megyek veled, mert nem hagyom el a helyem soha!"

"Látom, minden felborult. Angyal, ez a Te műved? Miért fordultatok el tőlem? Mindegy, nem kérdek, a némaságot nem töröm meg. Vihogó arcok között kettőt látok, aki sír. És én feléjük fordulok. Otthagyom a családot, a barátokat és az ellenségeket. Mára már mind megutált. Részem a magány és részem a fájdalom. Kiléek a testből és szellemmé válva elmegyek oda, ahol az álmok születnek."